4. rész 17.dolog amit szeretek benned, de te még nem tudod.

Itt az új rész! Remélem tetsziK! Holnap mindkét blogra fogok hozni új részt! Sajnálom, hogy későn raktam fel:sss Írjon az aki rájött, hogy a cím miért passzol a részhez;) :D

Eleanor szemszöge:

-Louis!! Egy szarvas!!! - kiabáltam, ekkor Louis hirtelen másik irányba fordította a kormányt és egy erdő felé zuhantunk le. A 10 mp-es tehetetlen gyorsaság 10 percig tartott mire neki csapódtunk egy fának. Sikeresen bevertem a fejem.
- B*zdmeg!!! El!!! Eleanor!! Jól vagy??? - kérdezte aggódva és a telefonjával rámvilágotított.
- Jól, de kiégeted a szemem te ügyetlen! - mondtam duzzogva. Éreztem, hogy folyik valami az arcomon. Sírni nem sírtam mert azt észrevettem volna. Letöröltem az arcomról egy kicsit és megnéztem Louis telefonjával. Vérzik a fejem.. Akkor ezért fáj annyira. - Louis... - mondtam halkan, kétségbeesetten.
- Mi a baj El??? - kérdezte aggódva.
- Azt hiszem vérzik... - mondtam.
- Mi?? Mi vérzik? - kérdezte egyre aggódóbban.
- A fejem.. és fáj..- mondtam és elkezdtem sírni. Kétségbeestem és nem tudtam mást csinálni..  Louis meg akart ölelni de eltoltam.
- Hagyj békén!!! Még ennyit se lehet rádbízni, hogy figyelj!! Te csak egy kisgyerek vagy Tomlinson! Utállak!! MEg is halhattunk volna!! Ez az utolsó, hogy veled voltam kettesbe. Egy randiról volt szó és leszállsz rólam!! Köszönöm a "tökéletes" születésnapomat! - mondtam kiabálva és sírtam a végén. Kiszálltam a kocsiból, kicsit megszédültem de nem érdekelt. Elindultam a kocsi hátuljához. Kinyitottam és kerestem egy elsősegélydobozt.
- Louis William Tomlinson!! Azt ne mond, hogy nincs ebbe a kib*szott kocsiba egy elsősegélydoboz! - kiabáltam szipogva. Kiszállt a kocsiból és elkezdte keresni. Nagy nehezen de előszedte.
- Itt van.. Gyere, hagy segítsek. - mondta bűnbánóan. Bólintottam és beülltem a hátsó ülésre felé fordulva. Letérdelt elém és az ölembe rakta a dobozt, kinyitotta és keresett egy rongy szerűséget amivel letörli a vért az arcomról. Kicsit bevizezte az ásványvízével. Én csak őt néztem ahogy koncentrál. Úgy törölte le, hogy egyáltalán nem fájt. Rámosolyogtam majd ő is rám. A gyönyörű kék szemébe csak az látszott, hogy félt, nem akarta ezt és, hogy aggódik. Ezután elővette a fertőtlenítőt.. Ezek szerint seb is van.. Tudtam, hogy csípni fog ezért megfogtam Louis szabadon lévő kezét miután lerakta  a fertőtlenítőt. Megszorítottam a kezét ő meg csak simogatta a hüvelykujjával. Óvatosan hozzáért a sebhez én felszisszentem mire ő csak megszorította a kezem. Az az 1-2 perc 1 órának tűnt amíg fertőtlenítette. Nagyon fájt. Ezután letapaszozta a sebet majd a dobozt berakta a kocsiba. Megfogta a kezem újra és felhúzott óvatosan.
- Miért bánsz így velem? - kérdeztem lehajtott fejjel arra célozva, hogy úgy a fejéhez vágtam mindent.
- Mert Eleanor igazad volt! Egy barom vagyok! Egy utolsó ölelést akartam még..- mondta szomorkásan és még magához húzott.
- Menjünk inkább! - mondtam és elindultam felfele..az útra. louis is felért mellém. - Na most merre? - kérdeztem.
- Arra! - mondta és jobb irányba mutatott.
- Szerintem meg arra! - mondtam és a bal irányba mutattam.
- Tudod mit?? Hozom a térképet! - mondta és elindult a kocsi felé. Én elmentem kicsit arréb, hogy letudjak ülni mert szédültem. Elővettem a telefonom. Már fél éjfél volt. Az akum 5%-on volt így gyorsan megírtam a naplómat.

"Kedves Naplóm!
A mai nap tök jól indult. Születésnapom van így a családomtól és a barátaimtól is kaptam egy remek napot. Este Louis-sal volt randim.. Igen Louis Tomlinsonnal. 1 randi és békénhagy.. vagyis ezt ígérte.. Tökéletes randi volt, de ezt egy hülye szarvas is elrontotta..Nekiütköztünk egy fának és a fejem egy kicsit felszakadt szerintem.. De csaka  bőr. Louis intézte el nekem ennek orvoslását. Akármennyire is haragudtam/haragszom rá még is tudom, hogy szeretem csak még magamnak se vallottam be, hogy megfogott valami ebben a srácban! Happy 18th Birthday E.J.Calder.. Kívánj sok szerencsét!:)
Kedv: Ilyen-olyan :/"

Mikor megírtam akkor már csak 3% - on volt a telóm.
- El!! Hol vagy?? Azt ne mond, hogy elmentél! El! Ne játszadozz! Kérlek... - kiabálta az utolsó szóig.
- Itt vagyok nyugi.. Csak szédültem és leülltem. - mondtam.
- Mutasd!! - mondta és közelebb húzott magához. Telefonjával megvilágította a kötést. - El.. Ez átázott.. Most velem jössz és nem bújsz el! - mondta és már mentünk is. MEgint ugyanúgy voltunk. Én ülltem a kocsiba a lábam kifelé lógva ő meg előttem térdelt. Hamar megcsinálta ezt a műveletet, hogy lecserélje a kötést. Most a kabátzsebébe eltette a fontosabb dolgokat, ha megin kellene cserélni kötést.
- Merre kell menni Louis? - kérdeztem, de közbe lenéztem és gondolkoztam. Apa engem nyír ki, Anya vígasztal, Jake megöli Louist ha hazaértünk.
- Igazad volt.. Jobbra kell menni..- mondta én cska elmosolyodtam. - De ha 4 órát akarsz sétálni akkor megyünk csak arra. Ha balra megyünk akkor egy kis faluba érkezünk meg fél -1 órás séta után... - mondta.
- H.... és ha felhívnánk valakit? - kérdeztem.
- El.. Nézd meg a térerődet.. Nincs! Nekem sincs! - mondta..
- Akkor faluba menjünk .. - mondtam végül.. Elindultunk, közben és Louis karjába kapaszkodtam, mert már fájt a lábam a magassarkútól.. Igazából bírom és szeretem is magassarkúkat, de leejtővel szembe velük felmenni.... Louis megállt én meg csak pár lépéssel később.
- Mi a baj? - kérdeztem aggódva. Ledobta a cipőjét a lábáról és odaadta nekem.
- Vedd fel.. látom, hogy fáj a lábad.. - mondta és odanyújtotta nekem.
- De akkor te meg felfázol! - makacskodtam.
- Eleanor! Kérlek! - mondta.. Én csak sóhajtottam egyett és lecseréltem a cipőket.
- Tényleg nem értem miért vagy velem ilyen törödő és kedves.. - mondtam. Nem válaszolt rá csak ment. Én utánamentem gyors léptekkel, hogy utolérjem majd váltottam az ő lassabb tempójára. Már fél órája sétáltunk mikor fáztam.. A dzsekim a kocsiba maradt persze..
- Louis...mikor érünk már oda? Szét fagyok! - mondtam és remegett a fogam közbe.
- Nemsokára! Figyelj!! - állított meg és feljebb tolta az állam a hegyhez. - Látod a fényeket? - kérdezte.
- Igen.. - mondtam halkan.
- Oda megyünk! Mindjárt ígérem! - mondta és kibújt a dzsekije egyik oldalából majd azt rám terítette. Persze én a kezemmel belebújtam.
- Kérlek.. mesélj a családodról.. magadról.. gyerekkorodról . - mondtam az utat figyelve.
- Hát... van 4 húgom... A legidősebb Charlotte 16 éves de csak Lottie-nak hívjuk, utána Felicite 13 éves őt csak Fizzy-nek hívjuk és az ikrek, Daisy és Phoebe 8 évesek.. - mondta mosolyogva. - Anyukám és apukám elváltak amikor kicsik voltunk.. Anyámnak most van egy barátja akit nagyon szeretünk. Anya Johanna Tomlinson 40 éves.. A volt apám Mark TOmlinson....Nem tudom hány éves.. Nem számolom.. nem is érdekel.. A mostani barátja anyunak: Troy... Szerintem már mindent tudsz rólam.. Kivéve egy dolgot, de azt nem most akarom elmondani.. Gyerek koromba is ilyen hiperaktív, bolond voltam..1szer kirúgtak a suliból annyi hülyeséget csináltam...- nevetett.
- Milyen ennyi lány testvér mellett élni? - kérdeztem mosolyogva.
- Nehéz, de imádom őket! - mosolygott. - Most mesélj te! - mondta..
- Hát ugye a bátyámat ismered... Jake Austin Calder.. 20 éves.. Anya, Amy Brooks 37 éves.. Jake-t 17 évesen szülte.. Igen apámtól aki most 40 éves.. következtess, hogy engem hány évesen szült anya.. -nevettem mire ő csak mosolygott annyire levolt sokkolva. - Hát.. soha nem voltak barátaim mostanáig.. Mindenki utált.. Állítólag eltaszítok magam mellől mindenkit a viselkedésemmel...Jake-kel amióta az eszemet tudom szekáltuk egymást, de annál jobban szeretjük egymást! Egyikünk se boldogulna a másik nélkül ezért félek, hogy most mi lesz.. meg apámtól.. mindig szigorban nevelt minket és anya volt az aki próbálta lehűteni őt... Anya és Jake volt a legjobb barátom.. Nekik mindent elmondhatok, de mostanába anyával is alig beszéltem.. - mondtam halkabban. Mikor lenéztem észrevettem, hogy kezeink összekulcsolódtak amin csak mosolyogtam.
- Tudod.. Anyudat még fiatalabbnak is kinéztem! Ha nem ismernélek titeket testvéreknek is kinéznélek...A Jake-s sztorin csak nevetek... És nem taszítasz el magad mellől senkit... - mondta közben megállt és engem is megállított.. A másik kezét is összekulcsolta a kezemmel és a szemembe nézett. - Akármennyire is azt szoktad mutatni, hogy kemény vagy legbelül mindketten tudjuk és mások is tudják, hogy nagyon érzékeny vagy! - mondta. Ezen könnyeztem. Ő csak letörölte a könnyeimet amik kifolytak. Megöleltem őt.
- Annyira sajnálom amit a kocsiba mondtam!! - sírtam a nyakába.
- Nem haragszom.. - mondta és megpuszilta a fejemet. Még sétáltunk 5 percet majd odaértünk. Bekopogtunk egy házba. Kinyitotta egy idős asszony.
- Jóestét.. Egy éjszakára betudnának fogadni minket? - kérdezte Louis. Az asszony cska nézett végül megszólalt.
-Je ne parle pas vote langue je suis désolé!!- mondta franciául az idő hölgy.
- Nous serions capables d'être quittés depuis une nuit ici la Madame ? - mondtam neki.
- Mit mondtál?? - kérdezte kerek szemekkel Louis.
- Megkérdeztem ugyanazt amit te csak franciául.. -nevettem.
- Je suis désolé, mais il n'y a pas l'endroit dans la maison, nous sommes pauvres et nous avons 5 enfants et ainsi dans 1 pièce nous sommes 7 personnes. Mais s'ils vont la même voie directement sa fin un motel est vu ! - mondta a nő.- Mivan?? - kérdezte Louis én csak legyintettem neki egyett.
- Nous disons merci pour la Madame d'aide ! Au revoir ! - mondtam és elindultunk Louissal.
- Mit beszéltetek?? - kérdezte kíváncsian.
- Kérdeztem, hogy tudnánk e itt aludni, de mondta, hogy nincs hely és hogy ők is 7-en egy szobában aludnak. De ennek az utca végén van egy motel! - mondtam elégedetten. Örülök, hogy franciát tanultam.
- Aztaa. - mondta viccesen. Újra megfogtuk egymás kezét de most én kezdeményeztem. 5 perc alatt oda is értünk. Bementünk még mindig kézenfogva. Én már remegtem annyira fáztam és egész végig Louis-on járt az eszem.. vagy 1 órát zokniba járt miattam.. és a viselkedése velem.. a szeme és a megértése...de nem.. még nem tudom magamnak bevallani..ehhez anya és Jake kell.. nélkülük nem megy..
- Jóestét.. 1 szobát szeretnénk estére kettőnknek.. - mondta Louis.
- Jóestét.. sajnálom, de nincs szabad szoba... - mondta  a pultos. Én csak szomorúságom miatt megöleltem Lousit aki védelmezően karolt át. Leülltünk a kanapéra kicsit és addig odaadtam Louisnak a cipőjét.
- Melegítsd fel végre a lábad Louis! - mondtam.
- Nem kell! - mondta mosolyogva.
- De Louis kell! - mondtam és már le is vettem a cipőt és a magassarkút vettem fel. 5 percig ülltünk ott úgy, hogy Louis átkarolt én meg hozzábújtam.. Ekkor egy kisfiú jött oda  hozzánk.
- Gyertek velem!! Mi szívesen befogadunk titeket! - mondta  a kisfiú és megfogta Louis kezét és húzni kezdte, Louis meg engem. 10 perc után a falu szélén voltunk egy kis házikónál. A kisfiú előre ment.
- Mama!! Nem baj, ha ők egy ideig itt maradnak? Eltévedtek! - mondta  a kisfiú aki 9 éves lehetett.
- Nem baj,de menj aludni! - mondta a körülbelül 60 éves hölgy. Leüllt az asztalhoz és minket is hívott.
- Mi történt? - kérdezte.
- Nekicsapódtunk az erdő szélén egy fának mert egy szarvas elénk ugrott így a..a..a barátom elrántottam a kormányt.. Ide jöttünk ebbe a faluba mert London 3-4 óra sétálásra volt onnan. A motelnál találkoztunka  kisfiával miután megtudtuk, hogy nincs szabad szoba és a fia idehozott minket.. - mondtam egy szuszra. Nem tudtm mit mondani Louis-ra végül a barátomnál maradtam amin cska mosolyogtt.
- Értem. Addig maradtok ameddig szükséges, de nem vagyunk gazdagok, csak szegények akiknek pont telik ennivalóra és 2 havonta új ruhákra. A férjem meghalt és a lányom mega férje kidobták a kis George-t és én vigyázok rá.. minket és cska ide tudtunk jönni. Adhatok valamit? - kérdezte
- Köszönjük! Nem nem kérünk semmit.- mondta Louis.
- Egyébként én Eleanor vagyok ő pedig Louis. - mondtam.
- Én Gina vagyok.. Ti együtt vagytok? - kérdezte mosolyogva.
- Mi?? Nem... - mondtam, de elpirultam.
- Nem csak nem mered magadnak bevallani lányom?- kérdezte Gina. Én Louis felé fordultam de már nem volt ott.
- De.. nem merem bevallani magamnak.. És ehhez a bátyám és anyukám kell.. Ők mindig segítenek...- mondtam halkan, hogy biztos csak ő hallja. Erre elmosolyodott.
- Lányom.. Kinézel már 18 évesnek! VAgyis felnőtt vagy! Nem tudsz majd mindig a családodra támaszkodni.. gondolkozz el, valld be magadnak és mond el enki... ahogyan rádnéz csillogást látok a szemeiben, de olyat amit még az én időmbe szerelemnek íhvtunK! Igazit! A férjem is így nézett rám a kezdettől fogva a haláláig.! - mondta Gina. Még beszélgettünk kicsit majd bementem a szobánkba. Meglepődtem, hogy 1 kis ágyszerűség volt ott és ennyi. Louis ott üllt az ágyon.
- Hogy-hogy nem alszol? - kérdeztem.
- Nemtudok.. - mondta egyhangúan. Közben a fejembe Gina szavai jártak és most gondolkoztam kicsit amikor leülltem mellé. 5 perc után felálltam és kimentem inni egy pohár vizet. Leülltem az asztalhoz és magamba beszéltem mint egy hülye.
- Mivan ha nem szeret? De az öreg igazat mond, hisz ő már csak tudja.. Nem.. először csak magamnak vallom be... bekell vallanom..
 A szemei, a mosolya, a haja, az arca, az ölelése, az aggódása, a figyelmessége, a hangja, a nevetése, a viccelődése, az érzései, a múltja, a megértése, a szeretete a fiúk és a családja iránt, a vezetési stílusa, a tehetsége és az érintése amikor hozzámér..
Igen.. Szeretem Louis William Tomlinsont! - mondtam ki végül mosolyogva. megittam a pohár vizet és visszamentem a szobánkba.
- El! Cseréljünk kötést! Átázott.. - mondta. Én csak mosolyogva mentem oda. Leülltem az ágy szerűségre és ő elém térdelt. Leszedte a kötést persz közbe a zseblámpája a szájába volt ami vicces volt így csak kivettem a szájából és én tartottam neki amin csak nevetett ő is. Végül megcsinálta.
- Jobban néz ki?- kérdzetem reménykedve.
- Már igen. - mondta és egy puszit nyomott a kötésre.
- Az remek! - vágódtam fel az ágyról mert éreztem, hogy elpirulok. -  Amúgy..., hogy alszunk? És mibe?? - kérdeztem.
- Az ágyon...és ruhába. -nevetett.
- Na nem mondod móka miki!- nevettem én is.
- Te kérdezted. - mondta viccesen.
- Jó, de ebbe a ruhába nehéz aludni! - mosolyogtam. Erre nevetett és levette magáról a pólóját amin elpirultam.. Gondolom ő is látta mert elmosolyodott, sőt nevetett.
- Aludj ebbe! én úgyis egy boxerbe szoktam! - mondtam. Erre én persze, hogy elpirultam miért is ne??....Végül elnevettem magam és befeküdtem az ágyba Louis meg mellém feküdt. Tetszett a helyzet igencsak! Ahogy átkarolt és a nyakamba szuszogott. Elájultam. Végül becsuktam a szemem és elaludtam.

Jake szemszöge:

Éjfél van és El sehol sincs. Kezdtem nagyon ideges és mérges lenni. Hirtelenjébe belevágtam a  falba egyet.
- Fiam.. nyugodj le!!! Hívd fel a többieket hátha tudnak valamit.. - mondta anya, de láttam rajta, hogy ő is tiszta ideges mindig gyorsabb egyre gyorsabb a lélegzetvétele és már könnyes a szeme.. Odaülltem mellé és megöleltem.
- Anya.. egyet tudok és biztosítom is, hogy Louis vigyáz rá! NEm hagyja, hogy baja legyen!- mondtam nyugtatóan.. Valójában így is volt.. tudtam, hogy Louis vigyáz rá, de akkor is.. a tudat, hogy telefonja kivan kapcsolva és bármi lehet velük..
- Ebben bízom én is.. - mondta Anya. -mÉg szerencse, hogy apátok csak holnap este jön haza! - mondta tovább.
- Anya figyelj!.. Elmegyünk Ed-ékhez, felhívom őket és bezsélünk. - mondtam és már vettem is elő a telefonomat.
- Szia Jake!! Nem nem tudjuk,. hol vannak de mi is halálra izguljuk magunkat. A fiúk is itvannak szóval gyertek.. -mondta Ed.
- Haver te gondolatolvasó vagy.... De anyám is jönne.. Nem merem egyedülhagyni.. - mondtam.
- Oké gyertek mert van valami fontos!-kiabálta a telefonba Niall.
- Megyünk! - mondtam és letettem.
- Anya gyere.. megyünk Ed-ékhez! - mondta és megfogtam  a kezét. Lent feladtam rá a kabátot majd lecsaptam a villanyt és bezártam. Beülltünk a kocsimba és már mentünk. Az 5 perces utat 2 perc alatt megtettük. Leparkoltam és kiszálltunk a kocsiból. Bementünk.
- Itt vagyunk! - mondtam és levettem anyuról a kabátot. Egyre jobba fehéredett el az arca.. Óráról órára.. Nem tudom elképzelni, hogy ő mit él át.. Nekem is olyan nehéz mint neki sőt neki nehezebb, de az én húgom neki meg a lánya.. Én ideges és mérges vagyok ő meg összetört és kétségbeesett..
- Remek! - mondta Harry és betölt minket.
- Mrs. Clader hozzak valamit enni inni? - kérdezte Stel.
- Nem kérek köszönöm.. - mondta anya.
- Stel.. egy pohár vizet neki légyszi! - mondtam. Kihozta és odaadtam anyának. Lassan itta meg.
- Jól vagy? - kérdeztem aggódva.
- Már jobban kicsit... Most mi lesz? - kérdezte és kicsordult egy könnycsepp a szeméből.. - Tudod milyen makacs és önfejű, de közben milyen törékeny! - mondta anya.
- Tudom anya... De ott van Louis! - mondtam.
- És tudja mibe vagyok biztos Mrs. Calder? Abba, hogy ismerem Louist és az első nap óta csak El-ről tud beszélni másról nem. Szerelmes lett a lányába és azt is tudom, hogy így még soha! De elmondta nekem, hogy minden áron megvédi ha bármi van és vigyáz rá! ÉS én hiszek neki! És El meg.. az egy dolog hogy makacs és önfejű, de ő meg Louis-t védi a makacsságával és az önfejűségével. -mondta Zayn..
- Valóban? -kérdezte anya. A többiek egyszerre bólintottak.
- És mi volt az a sürgős? - kérdeztem.
- Hajnali 1 van.. Louis 20 perce hagyott egy üzenetet. - mondta Ed.
- Felolvasomm! - mondta Stel és kikapta bátyja kezébőla  telót.

" T.n.,h.v.Hnap.m.haz.m.Terő.al.E.,nkm.l.tel.M.r.v.!! Vigyzk.E.re.! szrtm. N.gódjtk.!"

Olvasta fel Stel.
- Ez mit jelent? - kérdeztem idegesen.
-A végét értjük csak.. - mondta Liam.
- "Vigyázok El-re! Szeretem! Ne aggódjatok!. ennyi a vége..  - mondta Ed. Anya nagyot sóhajtott.
- ittalduntok oké? - kérdezte de közben kijelentette Ed.

Másnap reggel:

Alig aludtam és anya is keveset.
- Fent vagy Jake? - kérdezte anya.
- Igen... alig aludtam.. - mondtam.
- Énsem aludtam többet.. - mondta anya.- Leírtam egy papírra amit Louis küldött és próbáltam megfejteni.. - mondta.
- És jutottál valamire? - kérdeztem.
- Hát az első 4 szó bármi lehet.. de aztán..: Holnap megyünk/megpróbálunk hazamenni. Téreerő alacsony El és nekem lemerült a telónk...- mondta..
- Anya ez jóó!- pattant ki a szemem. A mai napot várakozással töltöttük el..

El szemszöge:

Reggel Louis karjaiban keltem ami megnyugtató volt. Anyáékra gondoltam egész este. Hirtelen nagyon hangosan kukorékolt a kakas
- Fent vagy Louis? - kérdeztem.
- Ühüm.. - mondta szinte még aludva. Felülltem az ágyon.
- Jóreggelt! GYertek mert elkésünk! - mondta Gina.
- Honnan? - kérdezte Louis feltápászkodva.
- Hát piacra megyünK! - mondta mosolyogva majd kiment a szobánkból. Odaadtam Louis-nak a pólóját miután felvettem a ruhámat. Ő is felöltözött majd kimentünk. Sétálva mentünk el a piacig. Nézelődtünk és találtunk egy elég jó rhásboltot. Louisnál még volt pénz ezért egyrövidnadrágot, egy fehér ujjatlan felsőt és egy tornacsukát kértem amit meg is vett. Elmentem átöltözni. A ruhám meg a cipőm a kezembe volt.
- Gyertek! Ülljünk le a tópartra! - mondta a 9 éves George és már vitt is.
- Ott várjatok emg! - kiabálta Gina. Mi így is tettünk. Közben csinált George rólunk egy képet. Első  aranyos képem és vicces képem Louissal. Az ölébe ülltem és hozzáhajoltam. Igen!! Szerelmes vagyok belé! MEgőrültem miatta! Teljesen beleestem és nem bánom!.