14. rész Stressz

Bocsi a hosszú késésért de itt a nemaleghosszabbrészamiteddigírtam rész :D Jó olvasást <3

Eleanor szemszöge:

Nem hittem füleimnek... De hát ez nem lehet.... egyetlen másodperc alatt leforgott előttem az összes emlékem Jake-kel és mellé egy könnycsepp gördült le az arcomról. Nagy nehezen felnéztem a bátyámra és az anyámra. Néztem mind a kettőjükre, de nem tudtam kivenni semmit, hogy mit akarnak mondani a nézésükkel.... Fáj ahogy levegőt vettem, fájt ahogy pislogtam...
- Eleanor.... - kezdett bele Jake de közbevágtam.
- Ne... ez mióta állapot? - kérdeztem.
- Már lassan fél éve ez van... - mondta halkan Jake.
- Fél éve???? És most akartatok szólni erről tök véletlen??? És te is simán elmentél mikor fogadjunk tudtad! - kiabáltam nekik.
- Kicsim kérlek ne kiabálj.. - mondta anya
- Te hogy viselkednél ha a húgod mondaná ezt neked úgy hogy nem számítasz rá??... - kérdeztem.. igen anyának van egy húga nem példa képpen mondtam.
- Tudom.. Sajnálom. - mondta anya.
- De kifogsz gyógyulni! - mondtam bátyámra nézve. Enyhén megrázta a fejét.
- Nem.. Meghalok.. - mondta ki a kegyetlen szavakat.
- De nem halhatsz meg!!! Mi lesz Stellával? Mi lesz velem?? - kérdeztem sírva.
- N-nem tudom... El kell felejtenie. - mondta.
- Jake!! Ezt nem hiszem el!!! Ő szeret! - kiabáltam neki és kiviharoztam a helységből. Egyből haza indultam kicsit összeszedni magam és kibőgni.. 6x próbáltam beütni a kódot a lenti kapuhoz és nem sikerült.
- Ó a jó büdös életbe!! - kiabáltam majd nagy levegőt vettem és beírtam a kódot. Szaladtam a lépcsőn és mikor felértem a kulccsal is babráltam és végre 5 perc után bent voltam a házba, becsaptam magam mögött az ajtót majd bevonultam a szobámba és azt is jól becsaptam, ledőltem az ágyra és csak sírtam és kiabáltam a párnába és felidéztem az összes emléket.
- El.. minden ren...dbe??? - kérdezte egy hang, nem tudom ki volt de nem is érdekel. Nem válaszoltam csak sírtam. -Hé! Ne sírj! Biztos meg lehet oldani. - mondta még mindig ugyan az a hang. Felnéztem és akkor láttam meg ahogy Zayn mosolyog rám.
- Nem lehet. - zokogtam tovább.
- Mi történt? - kérdezte szerelmem, persze őt egyből felismertem. Leült a másik oldalamra és én egyből megöleltem. - Shhh! Nem lesz semmi gond.. Mi a baj? - kérdezte Louis.
- Akkor én most magatokra hagylak titeket! - mosolygott Zayn és adott egy puszit, én egy "köszönöm"-öt mormoltam el.
- Eleanor, kérlek mondd el.. - mondta tovább és kitartóan Louis. Sóhajtottam és csak 2 szót mondtam.
- Jake rákos. - mondtam és tovább bőgtem.
- Te jó ég.. De abból ki lehet gyógyulni, csak kemóra kell járnia. - mondta Louis.
- De késő!! Körülbelül fél éve van. - sírtam tovább.
- Eleanor.... - csak ennyit mondott halkan és puszikat adott a fejemre.
- El! Hol vagy? Húgi?? - kiabált bátyám pont amikor megnyugodtam és aludni akartam volna. Kicsoszogtam a bejárathoz.
- Most elmész és elmondod vagy én fogom de az fájni fog mindenkinek!! - mondtam mérgesen.
- El kérlek...- mondta bátyám.
- Oké Jake!!! Emberek!! Mindenki!! Gyűlés.. MOST! - kiabáltam és már mentem is be a nappaliba. Nehezen de mindenki itt volt.
- Jó! Elmondom én... - mondta Jake. Tudtam, hogy ezzel meggyőzöm. El akartam menni de Stel visszafogott. Pont ő... nem akarom újra hallani, de Stel... ő is össze fog törni.
- Szóval... Sajnálom, hogy eddig nem mondtam el, de..... rákos vagyok... minimum fél év és.... - ennyit mondott a bátyám. Ránéztem Stel-re közben és már sírtam a gondolattól, hogy nem lesz többé Húgi-Bátyó nap. Hirtelen minden forogni kezdett velem és hányingerem volt, pontokban sötétült el minden, azt még éreztem, hogy valaki megfog de utána 1 percig semmi.
- El! Eleanor! Hahóó! - mondta valaki. Mikor teljesen kinyitottam a szemem hirtelen fogott el a hányinger így már rohantam is a wc-re.
- Húgi, minden rendben? - jött be Jake.
- Nem, nincs.. - mondtam és leengedtem a hajamat.
- Nem megyünk el orvoshoz? - kérdezte bátyám és leült mellém a földre.
- Nem.. jobban leszek! - mondtam és felálltam. Kicsit megszédültem de kimentem a nappaliba.
- Kicsim! - rohant máris hozzám Louis és megölelt. Én csak a mellkasába fúrtam a fejem és beszippantottam az illatát amitől megint rosszul voltam.
- Louis!! - mondtam és arrébb mentem.
- Mi van veled El? - kérdezte Pezz.
- Louis túl sok parfümöt raktál magadra. - mondtam egy 6 méterrel arrébb.
- Én szerintem El menjünk el orvoshoz! - mondta Dani biztosan. Közben Jake, Stel után ment.
- Jól vagyok! nem kell orvoshoz mennem basszus!! - kiabáltam nekik.
- Túl stresszelted magad pár óra alatt!! És szerintem itt mindenki tudja, hogy mi a bajod csak Te nem!! - mondta hangosan nekem Harry amitől kicsit megijedtem.
- Mi a baja? - kérdezte Louis.
- Elszédült az idegességtől, hányingere van erős szagoktól... El te terhes vagy!! - mondta Liam. Hirtelen lefagytam. Ez igaz lehet, de........ és ekkor Louisra néztem.
- Megyünk az orvoshoz! - mondta egyből Louis majd megfogta a csuklóm és elkezdett kifele vezetni. - Csajok valamelyikőtök vagy fiúk! Valaki aki tud most vezetni! - mondta Louis és leguggolt elém és feladta ráma  tornacipőm majd a kabátomat is.

A nőgyógyászom rendelőjében ültünk. Még volt ott két nálam idősebb lány, az egyiken már látszott, hogy babát vár, mivel gömbölyödött a hasa, a másik meg nem tudom. Elmosolyodtam a kismama látványán nem tudom, hogy miért.
- Eleanor Jane Calder! - szólt ki az asszisztens én meg bementem. Louis is jönni akart de mondtam, hogy nem.
- Jó napot Miss Calder. Milyen panasszal jött? - kérdezte az nőgyógyászon Alison Green.
- Jó napot doktornő. Hát igazából ma mikor megtudtam, hogy a bátyám rákos azután teljesen ki voltam akadva fél órán át idegeskedtem és utána elájultam majd mikor felkeltem hányingerem volt és amikor a párom megölelt megint elkapott a hányinger a parfümjétől, és az igazság az, hogy már 5 napot késik a havim.. - mondtam a végét pirulva.
- Szóval terhességre gyanakszik? - kérdezte a doktornő.
- Hát igen. - mondtam.
- Rendben akkor kérem feküdjön fel erre a székre. - mondta Mrs. Green és én úgy tettem. A pólómat felhúzta és a hasamra tett valami hideg kocsonyás dolgot ami kicsit vicces volt de nem röhögtem. Egy pillanatra nem figyeltem oda hanem az órára és eszembe jutott Jake.
- Miss Calder! Halla engem? - kérdezte Mrs. Green.
- Ja igen bocsánat. - mondtam.
- Rendben. Hát gratulálok újdonsült anyuka! - mondta mosolyogva a dokinő.
- E-Ez komoly? - kérdeztem. Nem nagyon örültem ennek az izének ami a hasamban van.
- Igen, látja a felvételt? Ott van az Ő! - mondta a doktor. - Szeretné ha behívnánk a barátját? - kérdezte. Én bólintottam. Bejött Louis.
- Jó napot! Louis Tomlinson! - mondta Louis mikor beért és meglátott engem mint egy zombit.. - Minden rendben van? - kérdezte bizonytalanul szerelmem.
- Igen. Gratulálok Ön újdonsült Apuka lesz!! - mondta a doki. Louisra néztem és csak csillogott a szeme bár utána megijedt eléggé.
- És az ott a baba? - mutatott a képernyőre.

- Igen! - mondta Mrs. Green miközben letakarította a hasamról azt az izét. Legszívesebben sírtam volna, nem akarom ezt az izét!!!
- És hány hetes a baba? - kérdeztem semmi kedvvel.
- 6 és fél hetes! - mondta a doktornő, remek... - Kérem, hogy jöjjenek vissza minden hónap elején ellenőrzésre. - mondta tovább és felírt nekem egy cetlire olyan kajákat amiket nem hányok ki.
- Köszönjük doktornő, viszlát! - mondta helyettem Louis is. Mikor kiértünk a szobából én leültem egy székre és elkezdtem sírni.
- Minden rendben van? - kérdezte Harry.
- Nincs!!- vágtam rá egyből.
- Mi történt? - kérdezte Pezz.
- Terhes vagyok.. - mondtam könnyes szemmel.
- De ez jó hír! Gratulálok! - pattant fel Zayn.
- Nem az.. én nem akarom ezt az izét!! - mutattam rá a hasamra. Louis leguggolt elém és a szemembe nézett.
- Sajnálom. - mondta.
- Mit? - kérdeztem.
- Óvatosabbnak kellett volna lennünk.. -mondta Louis.
- Nem a te hibád! - mondtam és magamhoz öleltem.
- El akarod vetetni? - kérdezte Harry leülve.
- Nem tudom... - mondtam. Elindultunk haza a kocsiba nagy csend volt én Louis állán pihentem ő meg simogatta a lábam. Mikor hazaértünk én bátyámat kerestem. Meg is találtam a nappaliban Stellával.
- Jake!! - mondtam és már rohanni is kezdtem.
- El! Kérlek óvatosan!! - kiabálta utánam Louis, de nem érdekelt ez a kis izé a hasamba. Jake nyakába ugrottam és csak öleltem.
- Nagyon-nagyon szeretlek! - mondtam és szorosabban öleltem.
- Na már megint mit csináltál? - kérdezte bátyám a szokásosat ilyenkor.
- Semmit, csak szeretlek.. és nem akarunk csinálni egy Húgi-Bátyó estét?? - kérdeztem.
- De tudom, hogy csináltál valamit!! De okéé! - mondta és visszaült a kanapéra.
- Hé El!! Mit mondott a nőgyógyász? - jött be Dani.
- Egy izé van a hasamba! - mondtam semmi örömmel.
- MIVAN? - fordult hátra bátyám. - Eleanor!!! Hogy lehettek ennyire felelőtlenek?? Ezt nem hiszem el!! - kiabált velem Jake amitől elkezdtem sírni, így sokkal érzékenyebb vagyok. - El ne sírj kérlek. - mondta bátyám és megölelt. Nem bírja ha sírok vagy ha rossz kedvem van.
- Én sem akartam. És most nem tudom mi van velem. - szipogtam neki.
- Jake te se idegeld fel magad, az csak rontja az állapotodat! - mondta Niall és leült enni.
- Ugye nem fogsz meghalni? Ez csak egy hülye  álom! Mondd hogy az! - mondtam sírva és remegtem. - Nem akarlak elveszíteni Jake!!! - mondtam.
- Ne sírj, ne idegeskedj! Ez a babának árt! - mondta bátyám és megfogta a hasamat.
- Én... leszarom azt az izét!! - mondtam. Elneveztem izének tökre illik rá.
- Eleanor, ne beszélj így a saját gyerekedről! - mondta Stella.
- Én azt hiszem.. beszélnünk kell Louis! - mondtam és elindultam a szobánk felé.
- Kicsim, te tényleg el akarod vetetni? - kérdezte Louis könnyes szemmel.
- Te szeretnél gyereket a munkád mellé? - kérdeztem.
- Igen! Tudom, hogy te is szereted cska nem mondod el senkinek! - mondta miközben a hasamat megfogta. 10 perc múlva szólaltam csak meg.
- Nem tudom megölni ezt a kis izét akit szeretek. - mosolyogtam.
- Akkor?? - kérdezte Louis.
- Szeretlek! - mondtam és megcsókoltam.